Utóvédharc Tornaljánál (1849. február 14-én).
Utóvédharc Tornaljánál (1849. február 14-én).
A hátvédül kirendelt Kriegern dandár február 14-én d. u. 1/2 1 óra tájban éppen átvonuló félben volt Tornalján, midőn Dembinski váratlanul baloldalában megjelenve, ellene ágyuzást kezdett. A magyar fővezér ugyanis, nehogy a jó alkalmat elszalassza, említett napon anélkül, hogy a Kassa felől visszarendelt csapatokat bevárta volna, a Kazinczy hadosztállyal Putnokról Tornaljára útnak indult, a Sajó-Kazáról útban levő Máriássy hadosztálynak pedig meghagyta, miszerint Putnokra érve, ott tartalékviszonyban felvevő állást foglaljon.
A megtámadtatás hirére Schlick nyomban egyik lovas ütegét a Sajó mentén a magyarok baloldala ellen, egy hatfontos ütget pedig az országuton rendelt vissza s azonkívül a már elvonult Deym dandárt is visszarendelte. Az osztrák ütegek kereszttüze folytán Dembinski balszárnya a közelben fekvő erdőcskébe huzódott vissza, ahonnan azonban a támadásra indult osztrákok következetesen visszaverettek, minek folytán csakhamar újból álló löveg- és puskaharc keletkezett, anélkül, hogy döntő eredményt egyik vagy másik oldalon elérhettek volna. Az est beálltával Dembinski Putnok felé huzódott vissza, Schlick pedig egészen nyugodtan és zavaratlanul folytatta visszavonulását Rimaszombat felé.
Február 15-én a Parrot dandár a nagy vonattal Losoncra, a Fiedler dandár Apátfalva és Pincre, a hadtest főhadiszállás a Deym és Kriegern dandárokkal Rimaszombatra s végül a Pergen dandár Nagy-Keresztúr és Osgyánra menetelt. A Rima völgyének elzárása céljából Pálfalura egy kisebb különítmény rendeltett ki. Ez állásában a hadtest, miután érintkezése a fősereggel egy ez utóbbitól Vácon és Balassa-Gyarmaton át Losonc felé kiküldött huszárszázad útján helyreállt, február 16-án és 17-én pihenőt tartott.
Mielőtt e fejezetünket befejeznők, előbb a Görgey hátában maradt Götz és Jablonowsky dandárokról kell még röviden megemlékeznük. E dandárok, mint tudjuk, február 10-én Lőcsét érték el s innen 11-én Szepesváraljára, azután pedig a Branyiszkó-szoroson át 13-án Frics és Bertófalváig nyomultak előre; itt azonban Götz állását veszélyeztetettnek látván, a február 13. és 14-ike közötti éjjel újból visszahúzódott a Branyiszkón át Szepesváraljára, ahová Ramberg altábornagy Komáromból beérkezvén, a két dandár fölött a parancsnokságot átvette és 19-éig az említett városban veszteg maradt. Ekkor érkezett ide Windischgrätztől a parancs, miszerint Schlickkel lehetőleg egyesülni iparkodjék, vagy ha az már nem volna lehetséges, a Szepességre, sőt ha kell, Gácsországba húzódjék vissza. Mindazonáltal Ramberg 20-án Margitfalvára, másnap pedig Kassára vonult, miután azt Görgey csapatai már előbb elhagyták volt. Kassa megszállásáról írt jelentésében az altábornagy Windischgrätztől néhány zászlóaljból, lovas századból és lövegből álló erősítés megküldését kérte, mely csapatok beérkezésének reményében február végéig felső Magyarország fővárosában veszteg maradt.
Végül meg kell említenünk, miszerint Eszék vára február 13-án feltétlenül megadta magát, minek folytán annak mintegy 4500 főnyi védőrsége 14-én d. e. 9 órakor Nugent és Trebersburg előtt lerakta fegyvereit.
){kind=link}