Körmöczbánya kereskedelmi viszonyai.
Körmöczbánya kereskedelmi viszonyai.
Áttérve a részletekre, mindenekelőtt Körmöczbánya kereskedelmi viszonyaival kell foglalkoznunk. E város német lakossága magával hozta a kereskedelmi szellemet s más nemzetiségű kereskedőket nem is tűrt meg körében. Ismert dolog az is, hogy a zsidók egész a legújabb korig a bányavárosokban települési joggal nem bírtak. Körmöcz már az Anjouk korában élénk kereskedelmi összeköttetésben állott a külfölddel, különösen a német városokkal. 1336-ban Róbert Károly magyar és János cseh király kereskedelmi szerződést kötöttek és az ennek alapján kifejlődött kereskedelmi összeköttetés lebonyolítására két fővonal jelöltetett ki, melyeknek egyike Körmöczön vezetett át. A külföldi kereskedők, a kik Magyarország kereskedőivel összeköttetésben állottak, ennek az útvonalnak szoros betartására voltak kötelezve, nevezetesen Köln, Hága, Prága, Nürnberg, Regensburg, Boroszló és Augsburg kereskedői, a kik a magyar királyok különös védelmében részesültek. E kereskedők egyik megálló helye és árúgyűjtő, vagy árúkat elosztó telepe Körmöczbánya volt s e részben a város jelentősége még inkább növekedett akkor, midőn a XV. század végén a beszterczebánya–tescheni útvonal Körmöcz kereskedőit Sziléziával és Lengyelországgal is összeköttetésbe hozta. De nemcsak a középeurópai városok kereskedőivel egész Hamburgig és Brémáig, hanem a Fekete- és az Adriai tenger vidékével is üzleti összeköttetésben állottak a körmöczi kereskedők és onnan leginkább fűszereket és gyarmatárukat szállítottak, míg Boroszlóból papirárukat és könyveket, Sziléziából és Galicziából ólmot és faggyút importáltak. Igen virágzó volt Körmöcz borkereskedése, mely már 1423-ban említtetik. Mátyás király 1479-ben oly módon szabályozta személyesen a város borkereskedését és a bormérést, hogy a kereskedés emez ágának gyakorlását csupán azoknak a körmöczbányai polgároknak engedte meg, a kik hetenként legalább két aranyforintot fordítottak a bányamívelés czéljaira. Így oldotta meg a bölcs király a bányamívelés nagyobb szinvonalra emelésének kérdését a borüzlet segélyével, s hogy fején találta a szeget, mutatja az, hogy e kötelezettséget 26 bormérés vállalta magára. A borokat többnyire Bars és Nógrád vármegyékből szállították, de 1530 körül már malváziai bort is mértek. A gabnakereskedés szintén 271elég virágzó volt, a mit elősegített az a körülmény, hogy a város két malmot tartott fenn. A csipkekereskedés jelentékeny szerepet játszott a város üzleti életében, a mi, ha a csipkeverésről, mint virágzó házi iparról mondottakra visszatekintünk, egészen természetes is. A XVII. század elején a körmöczi csipkekereskedők vásárolták össze az e nemű házi ipar-termékek egy részét és azokat az ország távolabbi vidékeire, sőt a külföldre is szállították. Országos vásárok Körmöczön a XVI. század óta voltak. A város vásártartási jogát I. Lipót erősítette meg; a heti vásárok tartásának szabadalma azonban sokkal régibb eredetű. Most a következő kereskedők vannak Körmöczbányán: 2 gabona-kereskedő, 3 borkereskedő, 1 sörkereskedő, 2 vaskereskedő, 1 üvegáru-kereskedő, 2 könyv- és papirkereskedő, 26 vegyeskereskedő, a kik gyarmat- és fűszerárukat, rövid-, norinbergi- és rőfös árúkat hoznak forgalomba. Kereskedelmi ügynökség van 3. A külkereskedelmet a már felsorolt gyárak képviselik. Ezeknek a gyártmányai közül jelentékeny mennyiségű festék és kőedény jut el Szerbiába, Romániába, Bolgár- és Törökországba. A körmöczi pipát Ausztriában nagy mennyiségben adják el, de ezenkivül Német- és Oroszországba, sőt Amerikába is exportálják. A körmöczi csipke, a tanműhely felállítása óta, egyre keresettebb czikké válik és a millennáris kiállításon is feltünést keltett. Kikészített bőrt, csomagoló papirt és papirdobozokat elég nagy mennyiségben helyeznek el a körmöczi gyárak az országban, sőt Ausztriában is.
RÉSZLET A THONET-FÉLE GYÁRTELEPBŐL.
Saját felvételünk
