Simon.
Simon.
Andrási Simon – már így neveztetve – 1217-ben a székelyek hadát vezette a szent földre s II. Endre zászlói alatt küzdve, Damiet falai alatt lelte hősi halálát. Endre király rendkívül sajnálta Simon vitézt s Várady szerint, következő felírású emlékoszlopot állíttatott föl elesése helyén:
SIMONI ANDRASIO.
Qui postquam terram Sanctam lustrasset
Damiatam arctissima obsidione
Animoso asultu perteruisset
Jamque signa Hungarica
In summis Damiatae moenibus
Primus omnium depanisset
Imbre sagittarum confussus
Pro Christo, Religione et Rege.
Non multo post, cum summa Nominis Gloria
Moerentibus nobis obdormivit.
D. Andreas, Rex Hungariae
Strenus pugilii suo
Hanc statuam poni jussit.
Damiatam arctissima obsidione
Animoso asultu perteruisset
Jamque signa Hungarica
In summis Damiatae moenibus
Primus omnium depanisset
Imbre sagittarum confussus
Pro Christo, Religione et Rege.
Non multo post, cum summa Nominis Gloria
Moerentibus nobis obdormivit.
D. Andreas, Rex Hungariae
Strenus pugilii suo
Hanc statuam poni jussit.
Magyar fordításban körülbelül így hangzik:
„Andrási Simonnak, a ki miután a szent földet meglátta volna és Damiátát harczias ostrommal megfélemlítette és a magyar zászlót legelsőnek Damiáta falaira kitűzte, nyilak zápora által széttépetett Krisztusért, vallásért és királyért, de csakhamar nevének dicsőségével, a mi gyászunkra elhunyt. András magyar király, az ő vitéz harczosának e szobrot emeltetni rendelte.”
Simon elhalálozása után, több mint egy századon át, egyetlen hátramaradott írásban, sem annalesekben nem találkozunk e jeles család nevével. Már az Anjouk idejében, Nagy Lajos alatt 1323-ban említtetik egy Andrási, még pedig, mint ezt Szirmay Antal „Comitatus Zempleniensis”-ében olvassuk, ez lett volna a család zemplénmegyei birtokának első szerzője s a később oly sok jeles férfiúval tündöklő monoki vonal megteremtője.
