A város pecsétje.
A város pecsétje.
A mezőváros régi pecsétje 1665-ből való és püspöksüveges, pásztorbotos prépostot ábrázol ezzel a körirattal: Sigillum oppidi Saag. A község anyakönyvei 1675-ben kezdődnek, de régi oklevelei a gyakori tüzek alkalmával elpusztultak.
I. Lipót császár és király a régi sági prépostságnak a töröktől visszafoglalt jószágait 1688-ban a jezsuitáknak ajándékozta. A prépostság czimét azóta az esztergomi főegyházmegye egy-egy papja nyeri királyi kézből. A jezsuiták a sági birtokot két részre osztották akképen, hogy a sági administraturának: Ság, Tesmag, Olvár, Lipócz és Parassa vagy Szurdok puszták, továbbá Alsópalojta község jutott osztályrészül, – a besenyődi administraturának pedig Besenyőd, Egeg, Nádas és Alsó-Almás jutott. A ságiak a régi prémontrei kolostor és templom romjain, a magok máig fennálló lakó- és gazdasági házát, továbbá 1736-ban 24,400 frt költséggel templomukat felépítették, mely azonban 1832-ben az egész várossal együtt leégett. Az Ipolyságon maig erősen álló kőhidat ugyanők építették, 1769-ben.
1704. végéről felemlítendő, hogy II. Rákóczi Ferencz itt, Ságon, fogadta az erdélyi küldöttséget, a mely fejedelemmé való megválasztását hírül hozta.
A jezsuita rend eltöröltetése után, 1776-ban, Mária Terézia királynő a sági uradalmat a rozsnyói, a besenyődit pedig a beszterczebányai uj püspökségek káptalanjainak adományozta. Azóta Ság a hozzátartozó falvakkal és pusztákkal együtt a rozsnyói káptalan uradalma.
