A szőnyi béke.
A szőnyi béke.
A béketárgyalások egész nyáron át elhúzódtak s csak szeptember 13-án nyertek befejezést. A szőnyi békének egyik pontja értelmében a ratifikált példányok kicserélése végett küldött követek egyike sem hagyhatja el hamarább császárja területét, mint a másik, hanem bizonyos napon találkozzanak Almás és Szőny között. (Millenn. Tört. VI. 397.)
A szőnyi béke huszonöt évre biztosította a békét a hadviselő felek között, de azért a végbeliek között napirenden voltak a kisebb csatározások.
1636 vége felé 4000 budai török Győrig portyázva, négy falut elhamvasztott, ötven embert leölt és hetvenet foglyul ejtett. 1641-ben Kisbérnél a törökök négy hajdút levágtak, ötöt és a velük volt két asszonyt foglyul ejtették. Az 1642-iki békealkudozások okmányai szerint Komárom vármegyéből harminczkét embert vittek rabul s rabváltságért 7582 forintot fizettek a törököknek. (Gyulai Rudolf i. m. Tört. Tár 1885. 580.)
IV. Murád szultán halála után a béke megerősítése, valamint a végbeli zavarok elintézése végett a porta Oszmán aga kapucsi basát küldte Magyarországba, a ki a többi török kiküldötteivel együtt 1642 január 12-én Szőnyben megkezdte az alkudozásokat Lippay György, Esterházy Dániel, Mikulich Tamás és Szunyogh Gáspár királyi biztosokkal. Az alkudozások csakhamar véget értek és 1642. márczius 19-én húsz évre újból megkötötték a békét.
De ez a második szőnyi béke a végbeli viszonyokon mitsem változtatott, mert a hódoltsági falvak ügyét újabb tárgyalásokra halasztották. (Millenn. Tört. VI. 476.)
