I. József.
I. József.
Lipót király halálával (1705. május 5.) a trón fiára, Józsefre szállott, a ki május 15-én tudatta a vármegyével, hogy Heister helyébe gróf Herbevillet nevezte ki hadai fővezérévé.
Az új hadvezérnek természetesen megint pénz és katona kellett.
A király június 22-én 1687 köböl gabonát vagy annak árát, (egy köböl értéke 1 forint 15 krajczár) és 24 ökröt követelt a vármegyétől, de Friedberg élelmezési biztos semmire sem tudott menni a vármegyével és ezért a király meghagyja, hogy a még Heister seregének élelmezésére fordított 20.000 forint ügyében kitűzött tárgyalásra küldjön a vármegye követeket Bécsbe. Schlick császári tábornoknak azonban már nem volt türelme tárgyalni a vármegyével, s azért augusztus 4-én ráírt a vármegyére, hogy miután a kivetett adót sem természetben, sem készpénzben nem szolgáltatta be, azt mielőbb fizesse meg, mert különben irgalmatlanul behajtja a lakosságon.
A nyár folyamán kötött rövid fegyverszünet lejártával ismét megkezdődtek az ellenségeskedések. Bercsényi újból bejárta a Csallóközt. Az új főhadvezér az osztrák határszélek védelmét gróf Pálffy Jánosra bízván, maga szeptember elején Győrön, Komáromon és Budán át Erdélybe akart betörni. November elején Pálffy hada már Győr és Komárom között táborozott, mindennek daczára Bottyán gróf Csáky Mihálylyal ostrom alá vétette Tatát, s utóbb maga is oda sietett a derékhadával, mire a várbeliek közül a magyarok egyenként kiszökdöstek és a kuruczokhoz csatlakoztak. A várban maradt német had, miután hasztalan várt segítséget, november 22-én kegyelemre megadta magát.
Bottyán még aznap megszállotta Tatát s onnan Pápa felé tartott.
