Vallási sérelmek.
Vallási sérelmek.
Rövid idő mulva a vallási sérelmek nagyobb arányokat öltöttek. 1670-ben Széchenyi György kalocsai érsek rendeletére, gróf Hoffkirchen Károly Lajos komáromi várkapitány katonai karhatalommal elfoglalta Komáromban mindkét protestáns hitfelekezet templomát, iskoláit és paplakát. A viszonyok Tatán sem voltak kedvezőbbek. Ennek várkapitánya, gróf Csáky László, nagy műveltsége ellenére is ugyanez időtájt szintén kezdte háborgatni a protestánsokat vallásgyakorlatukban, sőt a református templomot le is foglalta, melyet csak kilencz év mulva váltottak vissza 600 forintért. Addig kis fatemplomban tartották istentiszteletüket.
Az 1681. évi országgyűlésen a protestánsok által benyujtott sérelmek között a már említett kettőn, Komáromon és Tatán kívül még a következő helységeket találjuk megnevezve, hol a protestánsok templomai, paplakjai, iskolái vagy egyéb birtokai hasonló sorsban részesültek: Ekel, Túri-Szakállas, Apácza-Szakállas, Ekecs, Nagy-Megyer, Csicsó, Néma, Füss, Kis-Tany, Nagy-Keszi és Mocsa. (Gyulai Rudolf i. m. 33. l. – Török Magyar Államokmt. IV. 186.)
Szelepcsényi Györgyben, a kit a kormány Lippay halálával, az esztergomi érseki székbe ültetett (1666–1685.), oly férfiút nyert, a kire feltétlenül számíthatott.
