A kamalduliak.
A kamalduliak.
Majkon, a premontrei rend elpusztult monostorának helyén, a XVIII. század elején kamalduli szerzetesek telepednek meg, a kiknek eltartására Esterházy József horvát bán a gesztesi uradalmához tartozó majki pusztát, gróf Draskovich Lipót pedig a Farkaserdőben egy és a Fejérvíz patakon épült két másik malmot adományozta, melyet III. Károly király 1738-ban jóváhagyott. A szerzetesek már 1731-ben letelepedtek Majkon, hol a kolostor délkeleti oldalán nagy kiterjedésű kertnek vetették meg alapját, melyben Korabinszky szerint a legszebb aloék és más mindenféle délszaki növények virultak. Nagyobb pénzbeli adományokat tettek Draskovich-Sinzendorf grófnő, Schmidegg Frigyesné született Széchenyi grófnő, Neuhauser József, gróf Zichy Miklós és neje, Berényi Éva grófnő, Dietrichstein született Salm herczegnő és gróf Zichy Adám, a ki több fekvőséget is adott a monostornak.
Közel harmincz évi munka után a kamalduliak majki remetesége 1770-ben befejezést nyert.
A szerzetesek ezután nem sokáig maradtak meg Majkon, melyet 1782-ben II. József feloszlató rendelete következtében el kellett hagyniok. Nem is tértek többé vissza, s vagyonukat a vallásalaphoz csatolták. (Rupp i. m. II. 2. 479.)
Gróf Esterházy József 1744-ben Tatán a kapuczinusok számára rendházat építtetett, mely 1746-ban nyert befejezést. A rendház az 1743-ban épült templomot kapta, melynek építése alkalmával a ferenczrendiek romokban heverő monostorának köveit is felhasználták. (Rupp i. m. I. 2, 530. – Mohl Adolf czikke.)
