Koppán-Monostora.
Koppán-Monostora.
A tatai vár kapitánya, Eöséni Baranyay Mátyás 1537-ben elfoglalta Koppánmonostorát, melyet lakosai, a benedekrendű szerzetesek a törököktől való félelmükben elhagytak. De Baranyay ezzel nem érte be, mert rátette kezét a tatai apátság javaira is, sőt a pannonhalmi főapát birtokai közül 1537-ben Tömördöt is hatalmába kerítette. (Rupp: Magyarorsz. Helyr. Tört. I. 2. 484–85. – A Pannonhalmi szent Benedekrend. tört. III. 270. Sörös Pongrácz: Komárommegyei benczés apátságok.) Mihály pannonhalmi főapát felszólalt ugyan Koppánmonostorának és Tatának elfoglalása miatt, de bár Baranyay Mihály tatai várnagy megigérte neki, hogy lefoglalt birtokai ügyében félelem nélkül tárgyalhat vele, mindazonáltal birtokait nem birta visszaszerezni, sőt Tatát sem kapták vissza a benczések többé sohasem. A Koppánmonostorához tartozó dunai halászatot I. Ferdinánd 1540-ben a pannonhalmi főapátnak rendelte ugyan visszaadni, de azért a monostor törzsbirtokát a király 1548-ban Farkas Mártonnak adományozta. A mindenéből kifosztott pannonhalmi főapát 1539-ben gelléri és tarcsali földjeit 14 frt ára búzáért volt kénytelen zálogba adni.
Fejérkövy István, mint pannonhalmi jószágkormányzó, 1581-ben a Koppánmonostorához tartozó javakat bérbe adta, de attól kezdve, hogy Ferdinánd Monostort eladományozta, az udvarnál többé nem tekintették egyházi birtoknak s 1592-ben is mint a komáromi vár tartozéka szerepelt.
Miután Tata 1543-ban török kézre került, az új hit követői elfoglalták a Balázs-templomot, melyért a katholikusok azután 1680-ig viaskodtak a protestánsokkal.
Tata elfoglalását azonban az odavaló ferenczrendűek már nem várták be; a török hadak közeledtének hírére a szerzetesek még idejében elmenekültek, magukkal vivén a templomi felszereléseket és az egyházi ruhákat, a melyek Kassára és Szécsénybe kerültek s ott elvesztek.
Az 1544-ben tartott aradi gyűlésen Warbonai Balázs volt tatai házfőnök is megjelent, a kit a német-hinchi ház fejévé választottak. (Mohl Adolf czikke a Komáromi Tört. és Rég. Egyl. 1905. évi értesítőjében.)
Szuhay István váczi püspök kir. biztos fellépése következtében, majd Forgách Ferencz (1606–1615.) érseksége alatt a katholikus hit ismét némi tért foglal a vármegyében. 1605-ben Komáromban már ismét találunk katholikus plébánost, sőt 1606-ban Érsekújvárt a protestáns katonák templomát is el akarták foglalni, de a kiküldött bizottság a katonák ellenszegülése következtében ezúttal nem ért el eredményt.
