Hajduváros.
Hajduváros.
A Kölcsey-utczától néhány lépésnyire kezdődik az úgynevezett Hajdúváros. A XVII. században alakulhatott. A gróf Károlyi Sándor által 1714-ben kiadott kegytörvényben már szó esik arról, hogy külön korcsmáltatási joguk van. Első lakosait elpusztult községekből telepítette az uradalom. Ennek szolgálatába szegődtek is. Mint uradalmi hajdúk a várkastély őrségét és ünnepélyes alkalommal a díszcsapatot alkották. De azért tulajdon előljáróiktól függtek, – hadnagy, városbíró, esküdt, – kiket azonban az uradalmi tiszttartó vagy ügyvéd jelenlétében választottak. Hetven lovas és harmincz gyalogos állott innen mindenkor készen a földesúr rendelkezésére. Ez az intézmény 1848-ban megszünt s a lakossággal, midőn felszabadúlt alóla, gróf Károlyi György a legméltányosabban járt el.
Nagykároly különféle osztályokba sorozott lakosainak egy része még arra is kötelezve volt a forradalom előtt, hogy a Gencs alatt akkoron fennálló fáczánosban háromnapos vadászatot teljesítsen. De ez még azoknál is járta, a kik a szatmári béke után ármális nemességet nyertek, harczi érdemeikért és a kik az urbárium és konvenczió szerinti szolgálatot pénzzel váltották meg. Ezeknek azonban az uradalomtól független kormányzatuk volt. A városnak voltak még úgynevezett szabad kuriális nemesei is, mint pl. a Vadayak és Tömpék, a kikről úgy ír Szirmay, hogy: „egy ülést bírtak a városban”, meg inskripczionális nemesei, a kik szintén a vármegye hatósága alá tartoztak. Többek között az Asztalos, Fekete stb. családok.
