Kuruczkor.
Kuruczkor.
Az áldatlan vallási harczokon és török-dúláson kívül a labancz- és kuruczjárás is gátolta Nagykároly fejlődését. 1630-ban, meg 1662-ben nem győz a város panaszkodni a német katonák zsarolása, garázdálkodása miatt. „Mind török, magyar, s ő felsége vitézeitől minemű károkat vallottunk, isten tudná előszámlálni”, – írja 1670-ben Károlyi László. Ebből a levélből még az is 171kitünik, hogy Nagykárolyt kirabolták, felgyújtották, lakosainak egy része elszéledt, elmenekült, úgy hogy csak sok hívásra, igéretre jöttek vissza tűzhelyeikhez.
Ezekben a századokban, ilyen viszonyok között, természetesen szó sem lehetett az ipar, kereskedelem vagy társadalmi élet virágzásáról.
És a XVIII. század első évei sem hozták meg a kívánt nyugalmat. A béke olajága helyett még akkor is harczi pallos villogott az ország fölött.
A Rákóczi szabadságharcznak is nem egy mozzanata játszódott le Nagykárolyban. Maga a fejedelem többször megfordult benne. A békealkudozásokat is itt kezdték meg, épp mint 1622-ben a nikolszburgi békekötést, a mely II. Ferdinánd és Bethlen Gábor fejedelem között jött létre s a mely aztán Morvaországban nyert befejezést.
