Halálozás.
Halálozás.
A halálozás, a túlvilágba jutás, még bővebb anyagot át a babonás hitnek.
Ha a gazda vagy a gazdasszony meghal, mikor a szobából kiviszik, a házbeliek közül valaki kiszalad s az istállóból a marhákat kiereszti, a kamarában a magnak hagyott gabonát megkeveri, hogy a marhák egészségesek maradjanak, a termés meg bő legyen. A temetésről visszatérve, az otthon maradt házbeliek kisietnek, hogy a hazaérkezőket ők lássák először; ellenkező esetben a halott látogatásától tarthatnak. A halottvivők egy fazék vízben megmossák s fehér ruhával megtörlik kezeiket, a fazekat aztán a sírásó a házra dobja. A halottvivő szekérből a kereket kiszedik s három napig a halottas háznál hagyják, azután is csak lopva viszik haza. Halotti tort már nem igen szoktak tartani. Az éjjeli virrasztás idősebb halottaknál még dívik, evés, ivás mellett: ez alkalomra való énekek zengedezésével rövidítik a szomorúság idejét. Néhol a szemfedőnek szükséges sötét színü kendőt még életében maga vásárolja meg a vend. Temetés után, különösen a hegylakóknál, az özvegygyé lett vend asszony három-négy napon át reggel-este kiáll a ház elé és az egész község hallatára siratja elhunyt férjét.
