IX. A SZEGEDI LEGENDA
IX. A SZEGEDI LEGENDA
Ezt a legendát szegediektől hallottam.
Körülbelül most száz éve, hogy Szeged város porig leégett. Akkor is büszke szép magyar város volt. A lakosság sírva üldögélt házainak füstölgő romjai fölött, s azon sóhajtozott, vajh lesz-e még valaha Szeged olyan szép és olyan nagy, mint amilyen egykor volt?
Ekkor egy jóslat keletkezett, mely szájról szájra kelve, elterjedt az egész nép közt, s mind e mai napig is fennmaradt.
„Akkor épül fel Szeged olyan naggyá és széppé, mint hajdan volt, mikor a halottak visszatérnek a városba.”
A nagy katasztrófa napján a dúló vízár felszaggatta az alsóváros temetőjében a sírhalmokat, s egyszer csak azt látta a töltésekre menekült népség, hogy a halottak jönnek vissza koporsóikban az elhagyott utcákra.
Most aztán szentül hiszi a nép, hogy a régi jóslat teljesüléséhez közelít.
Én is hiszem.
Isten segítsen rá bennünket.
