A farizeusok jelkövetelése, kovásza. Péter vallástétele, kulcsa. Krisztus szenvedése, követői.
És hozzá menvén a farizeusok és sadduczeusok, kisértvén, kérék őt, hogy mutasson nékik [rész 12,38.] mennyei jelt.
Ő pedig felelvén, monda [Luk. 12,54-56.] nékik: Mikor estveledik, azt mondjátok: Szép idő lesz; mert veres az ég.
Reggel pedig: Ma zivatar lesz; mert az ég borús és veres. Képmutatók, az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit [rész 11,4.] pedig nem tudjátok?
E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; [rész 12,39. 40.] és nem adatik néki jel, hanemha a Jónás prófétának jele. És ott hagyván őket, elméne.
És az ő tanítványai a tulsó partra menvén, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
Jézus pedig monda nékik: Vigyázzatok és őrizkedjetek [Márk 8,15. Luk. 12,1.] a farizeusok és sadduczeusok kovászától.
Ők pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.
Jézus pedig megértvén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok magatok között óh [rész 6,30.] kicsinyhitűek, hogy kenyeret nem hoztatok magatokkal?!
Mégsem értitek-é, nem is emlékeztek-é az [rész 14,17-21.] ötezernek öt kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
Sem a [rész 15,34-38.] négyezernek hét kenyerére, és hogy hány kosárt töltöttetek meg?
Hogyan nem értitek, hogy nem kenyérről mondtam néktek, hogy őrizkedjetek a farizeusok és sadduczeusok kovászától!?
Ekkor értették meg, hogy nem arról szólott, hogy a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és sadduczeusok tudományától őrizkedjenek.
Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi [Márk 8,27-30. Luk. 9,18-21.] környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?
Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő [rész 14,2.] Jánosnak, mások [rész 17,10.] Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.
Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem?
Simon Péter pedig felelvén, monda: Te [Ján. 6,6-9.] vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.
És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem [Gal. 1,15. 16.] test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.
De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a [Ján. 1,42. Eféz. 2,20.] kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat.
És néked adom a mennyek országának kulcsait; [rész 18,18.] és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.
Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se [rész 17,9. Márk 8,30. Luk. 9,21.] mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.
Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki [rész 17,22. 20,18. Márk 8,31. 9,31. 10,33. Luk. 9,22. 17,25. 24,7.] Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon [rész 12,40. Ján. 2,19.] föltámadni.
És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled.
Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni [Márk 8,34. Luk. 9,23.] akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, [rész 10,38. 39.] és kövessen engem.
Mert a ki meg akarja tartani [rész 10,39. Márk 8,35. Luk. 9,24. 17,33. Ján. 12,25.] az ő életét, elveszti azt; a ki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.
Mert mit használ [Márk 8,36. Luk. 9,25.] az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
Mert az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival; és akkor [Róm. 2,6.] megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.
Bizony mondom néktek: Azok között, a kik itt állanak, vannak némelyek, a kik nem kóstolják meg a halált, [Márk 9,1.] a míg meg nem látják az embernek Fiát eljőni [rész 10,23.] az ő országában.