A bölcs fiú enged atyja intésének; de a csúfoló [rész 15,5.] semmi dorgálásnak helyt nem ád.
A férfi az ő szájának gyümölcséből él [rész 12,13.] jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
A ki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; a ki felnyitja száját, romlása az annak.
Kivánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak [rész 12,23.] lelke pedig megkövéredik.
A hamis dolgot gyűlöli az [Zsolt. 101,3-8.] igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség [Zsolt. 34,22.] pedig elveszíti a bűnöst.
Van, a ki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
Az igazak [Zsolt. 112,4.] világossága vígassággal ég; de az istenteleneknek [Jób 18,5. 6. 21,17.] szövétneke kialszik.
Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál [rész 11,14.] pedig, a kik a tanácsot beveszik, bölcseség van.
A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; [rész 10,2. 20,2.] a ki pedig kezével gyűjt, megőregbíti azt.
A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kivánság életnek [vers 19.] fája.
Az igének megútálója megrontatik; a ki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
A bölcsnek tanítása [rész 10,11. 16,22.] életnek kútfeje, [rész 14,27.] a halál tőrének eltávoztatására.
Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az ő [rész 12,22.] bolondságát.
Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig [rész 25,13.] gyógyulás.
Szegénység és gyalázat lesz azon, a ki a fenyítéktől magát elvonja; a ki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
A megnyert kivánság [vers 12.] gyönyörűséges a léleknek, és útálatosság a bolondoknak eltávozniok a gonosztól.
A ki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; a ki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet Isten.
A jó örökséget hágy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz [Jób 27,17.] számára.
Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; [rész 12,23.] de van olyan, a ki igazságtalansága által vész el.
A ki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; a ki pedig szereti azt, megkeresi őt [rész 22,15. 23,13.] fenyítékkel.
Az igaz eszik az ő kivánságának megelégedéséig; az [Zsolt. 34,10.] istentelenek hasa pedig szűkölködik.