131.
Pozsony, 1848 február 9.
Kossuth feljegyzése azokról a megállapodásokról, amelyeket az ellenzéki konferencia az adminisztrátori válaszfelirat egyeztető tárgyalásai során közösen elfogadott szövegben utolsó változtatásként javasolt.
Az ellenzéki conferencita következőkben állapodott meg:
1. Meg van győződve, hogy az áldozat készségnek a felírás végén – illy ide semmi tekintetben nem tartozó végetlenül fontos contestatiónak nem ellenzése által mondhatlanul nagy áldozatot hoz, s Európa előtti nagy nyereséget nyujt a kormánynak.
2. Ez áldozatot csak azon feltétel alatt hozza meg, hogy a tárgyra nézve – béke s nyugalom szempontjából már a minimum vonalára lehangolt Gömöri inditványból elv ne áldoztassék fel. Annak okáért
a) az „ugymint” szót lehetetlen elfogadnia. Legalkotmányellenesb eljárásnak tartaná, az integritásban provocált törvényt, particulariter szük körre szoritani.
b) A közigazgatás és igazságszolgáltatásrai őrködés kihagyását el nem fogadhatja. Ez a törvény szava; ez benne van a Resolutióban. E nélkül nincs teste a kérelemnek.
c) az első sorban „nyugtalanitóbb” helyett „alaposabb” tétessék.
d) Főispányi hivatalnak „előbbi” törvényes állásába helyeztetését.
e) hol a megyékről van szó: „s egyébb törvényes hatóságuk” az 1723: 58 t. cz. értelmében is sértetlen feltartása stb.
Az ellenzék a felírásnak a fő RRknél elfogadása, és sikere iránt Ő cs. kir. főherczegségétől, a Nádortól kiván hallani biztositást.
A tárgyalás ugy történjék, hogy Bereg ha tetszik kifejezheti a közelitésre készségét, Gömör és Békés fog szóllani; s a jegyző referálja mint maga szerkezetét, nem mint Bereghi inditványt.
[Ezeket van szerencsém Conferentiánk állapodása szerint tudtul adni.
Kossuth sk. fogalm., O. Lt. Kossuth-Archiv, 501. fasc. 284. l.