bicska
bicska főnév ..kát, ..kája, (népies v. tréfás) bicsak
1. Rugótlan, fanyelű, rendsz. olcsó zsebkés. ® Dögnyúzó bicska. Add ide a bicskádat! Akkor elővette csillagos bicskáját. (Arany János) Belenyúl a vászontarisznyába, s kiemel onnan … egy nagy fanyelű bicskát. (Gárdonyi Géza) Egy darab fából bicsakkal faragott öble volt, s meg volt akkurátusan metszve … a szilke. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) Zsebkés.
Szólás(ok): a bicska is kinyílik (az ember zsebében) tőle: a) bicskanyitogató <bor>; b) felháborító, dühítő <jelenség, dolog>; beletörik a bicskája (vmibe): kudarcot vall, nem tud megbirkózni vele, megkísérlése közben pórul jár.
Szóösszetétel(ek): 1. bicskacsináló; bicskanyél; 2. bugylibicska.
bicskáz; bicskázik.
