elbűvöl
elbűvöl tárgyas ige
1. (választékos, túlzó) <Vonzó tulajdonságaival, lényével, hatásával> vki, vmi teljes mértékben bűvöletbe ejt vkit. A leány elbűvölte a fiút. Kedvessége elbűvölte a jelenlevőket. A zene elbűvölte a hallgatóságot. Barackpálinkával kínálta meg látogatóit, akiket valósággal elbűvölt aranyos modorával. (Hunyady Sándor)
2. (régies) Elvarázsol, varázslattal eltüntet vmit. Bosco …, ha elbűvölte az ember ujjáról az aranygyűrűt, végül megint visszaadta. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, költői) Varázslattal megsemmisít, megszüntet vmit. Homlokát megcsókolta, mintha el akarná bűvölni lelkéből azon gondolatokat, melyek nem hagyják szeretni. (Jókai Mór)
elbűvölés; elbűvölhető; elbűvölt.
