elégedett [ë-ë-ë v. e-ë-ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki azzal, amije van, beéri, többet, mást nem kíván, állapotával meg van elégedve. Sorsával elégedett ember. || a.(Ön)magával elégedett: öntelt, önhitt <személy>. Nagyon elégedett magával. || b. (ritka) Olyan <személy>, aki vmely rajta kívül álló, tőle független dologgal, vkinek a tettével, teljesítményével, munkájával, magatartásával, megnyilatkozásával meg van elégedve, azt jónak, megfelelőnek tartja. Gyermekeinek szorgalmával elégedett apa; elégedett az áru minőségével, az ebéddel, az előadással, az ellátással, az osztály felkészültségével.
2. (Vmivel való) megelégedésre valló <megnyilvánulás>. Elégedett mosoly. Elégedetten bólintott. Egymásra nevettünk elégedett örömmel. (Kaffka Margit) A gyík tátogott, lustán s megdagadva, | és ártatlanul és elégedetten | nézett föl rám. (Szabó Lőrinc)
elégedettség.
Noviny Arcanum
Podívejte se, co o tomto tématu napsaly noviny za posledních 250 let!
Arcanum Adatbázis Kft. je předním poskytovatelem obsahu v Maďarsku, které zahájilo svou činnost 1. ledna 1989. Společnost se zabývá rozsáhlou digitalizací, správou databází a vydáváním kulturního obsahu.
Podívejte se, co o tomto tématu napsaly noviny za posledních 250 let!
Vyhledávejte v největším digitálním archivu novin ve východní Evropě, který obsahuje časopisy, vědecké časopisy, týdeníky a deníky.