hanyatlik
hanyatlik tárgyatlan ige -ok v. (választékos) -om, -asz; -ott; -anék v. (választékos) -anám, -anál, -ana v. (választékos) -anék; (ritka) ..toljon v. (választékos) ..toljék; -ani (felszólító módban ritk.)
1. (Vhová) hanyatlik: <vki v. vkinek a feje> egyenes helyzetéből lassú, majd hirtelen meggyorsuló dőléssel – rendsz. hátrafelé – tehetetlenül esik, roskad vhová. Egy székre hanyatlik; ® sírba hanyatlik; feje vállára, mellére hanyatlott. Elájult, s férje karjába hanyatlott. Feje hanyatlik, karja roskad. (Tolnai Lajos) || a. (átvitt értelemben) Felhőbe hanyatlott a drégeli rom. (Arany János)
2. (irodalmi nyelvben) Hanyatlik a nap: lemenőben van a n. A napnak hanyatlik tündöklő hintaja. (Csokonai Vitéz Mihály) A nap hanyatlik, kezd az est leszállni. (Arany László)
3. (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben) <Vki, ill. vkinek ereje, szorgalma, képessége stb.> csökkenést, visszaesést, visszafejlődést mutat. A gyerek jól tanult, de most kissé hanyatlik. A sportoló nagyot hanyatlott az utóbbi hetekben. Egészsége hanyatlik. Te légy erőmnek mérséklője és Ha tán hanyatlanék, erőmnek támasza. (Vörösmarty Mihály) Oh más táj van-e még, ahol így tud a rest Aranynap haldokolni s hanyatlani dicsőség? (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben) <Társadalmi jelenség> színvonalában, értékében esik, süllyed; visszafejlődik. Az elnyomás évei alatt az irodalom mélyre hanyatlott. || b. (átvitt értelemben, ritka, régies) <Ár, árfolyam, érték> csökken, esik. A passzíváknak fedezetül szolgáló aktívák értéke évről évre hanyatlik. (Jókai Mór)
Igekötős igék: aláhanyatlik; elhanyatlik; hátrahanyatlik; lehanyatlik; odahanyatlik; ráhanyatlik; végighanyatlik; visszahanyatlik.
hanyatló; hanyatlott.
