hibázik
hibázik ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon, (választékos) hibáz
1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) <Főleg erkölcsi jellegű> hibát követ el. Hibázik vmiben. Nagyot hibázott azzal, hogy … Bevallom, hibáztam. || a. tárgyas (ritka) Vmit hibázik: vmely hibát elkövet. Mit hibáztam? Akármit hibáztál, én kegyelmet adok. (Arany János) || b. tárgyatlan <Vmely szabályok szerint végzett tevékenységben, pl. írásban, számolásban, sportban> hibát követ el. Írás közben gyakran hibázik. Az első két lövésnél hibázott. Teniszbajnokunk a második játszmában kétszer is hibázott. || c. tárgyatlan (népies) <Személy> téved, tévedést követ el. Magam is hibáztam, amikor így láttam. || d. tárgyatlan (népies) <Műszer> hibásan mutat, hibás. Hibázik a mérleg. || e. tárgyatlan (ritka) <Szám(olás), számlálás> hibás eredményt ad; téved. De minek beszélek, a szám majd hibázik – Nem biz az, kerek szám lett: kijárta százig. (Arany János)
2. tárgyatlan (főleg ikes alakban) (népies) Hiányzik (2). Hibázik az árából vmi. Tíz centi hibázik a méterből. Hah! még ez hibázott! | … mit keressz te itt? (Vörösmarty Mihály) Mer osztán nagyon hibázna, ha nagyon sokat levonna a nagyságos úr. (Móricz Zsigmond)
hibázás; hibázó.
