hibbant
hibbant melléknév -an (kissé bizalmas)
Olyan <személy>, akinek tudati, lelki működésében vmilyen – cselekedetben, beszédben stb. észrevehető – zavar következett be; nem egészen ép elméjű. Gyermeke halála óta kissé hibbant ez az asszony. S egyszer majd végkép elfelejtem, … párnás vállad … És mégis hívlak s várom, visszatérsz-e? | Mint hibbant agg, ki csillagokba nézne S az égre könnyes, vak szemet meresztget. (Tóth Árpád) || a. Ilyen személyre valló, jellemző <főleg értelem, értelmi tevékenység>. Hibbant agy, értelem; hibbant gondolatok.
hibbantság.
