hontalan
hontalan melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ul, -abb
1. (hivatalos) Hazátlan, állampolgárság nélküli <személy>. Hontalan személyek. || a. (választékos) Hazájából elüldözött, száműzött. Hontalan bujdosó; hontalanul jár-kel idegen országokban.
2. (ritka) Olyan <személy>, akinek nincs otthona, lakása, állandó lakóhelye; otthontalan. || a. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <személy>, aki vhol idegenül, társtalannak, kivertnek érzi magát. Olyan hontalan vagyok ebben az idegen nagyvárosban. Ki szeret s párra nem találhat, | oly hontalan. (József Attila) Prágában JM ölte meg magát, | honában hontalan maradt. (Radnóti Miklós)
II. határozószó (ritka, irodalmi nyelvben) Hontalanul. Laczfi nyugtát többé nem leli, | Tövig ledúlta Konrád lakhelyét, | S magán kivűl élője nem maradt, Vagy hontalan fut. (Vörösmarty Mihály)
III. főnév -t, -ok, -ja (választékos) Hontalan személy. Segítsük a hontalanokat!
hontalanság.
