kártétel
kártétel főnév (hivatalos)
1. Az a cselekedet, amellyel vki kárt okoz vkinek; károkozás. Szándékos kártétel. || a. Kártevés (1). A kolorádóbogár kártétele.
2. Maga az okozott kár, veszteség, pusztítás, ill. annak formája, mértéke. Az óriási kártétel onnan ered, hogy … Ezen kártétel egy kerek summában lészen visszatérítendő. (Mikszáth Kálmán)
