kincstári
kincstári melléknév
1. (elavulóban) A kincstárhoz, vagyis az állami vagyonhoz tartozó, azt illető, reá vonatkozó <dolog>. Kincstári birtok, hivatal, javak, jövedelem; kincstári könyvelés ¬. Szép majálist rendeztek a kincstári erdőben. (Herczeg Ferenc) || a. (pénzügy, 1945 előtt) Kincstári jegy v. utalvány: az állami jegybanktól kibocsátott, rendsz. rövid lejáratú, állandó kamatozású kötelezvény, amelynek nincs bankszerű fedezete.
2. (régies) A kincstárnak mint hivatalnak szolgálatában álló <személy>. Kincstári hivatalnok, tisztviselő.
3. (régies) A hadsereghez tartozó, a hadsereg tulajdonában levő. Kincstári ló. Rendes komisz kincstári bakaruha volt rajtam. (Hunyady Sándor) || a. (régies, tréfás v. gúnyos) Katonatiszthez tartozó <nő>. Kincstári asszony, feleség, nő.
