lejut
lejut tárgyatlan ige
1. <Magasabb helyről> alacsonyabb helyre jut (rendsz. nehézségek leküzdésével v. fáradságos úton). Lejut a víz fenekére, a völgybe. A táplálék a szájból lejut a gyomorba. Hogy jutunk itt le? Eddig már lejutottunk. Amilyen nehéz volt följutni a nagy tolongásban az emeleti helyiségekbe, … éppen olyan nehéz volt lejutni is azoknak, akik már elvégezték dolgukat a pénztárnál. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Központi helyről vidékre, kisebb helyre, északabbról vmely délibb helyre, folyón lejjebb levő helyre jut. Az áru lejut a faluba. Hogy jutunk le Miskolcra (Budapestről)? || a. (átvitt értelemben) <Hivatalos irat, ügy> vmely alacsonyabb beosztású személyhez v. alsóbb fokú intézményhez, szervhez jut. Mikor jutott le hozzátok a rendelet?
lejutás; lejutó; lejutott; lejuttat.
