mandula [1]
mandula [1] főnév ..lát, ..lája
1. A mandulafának lapos, tojásdad, csonthéjas termése, amelyet zöld, húsos burok fed; barna héjú, ízletes, olajos mag van benne. Papírhéjú mandula. Szilva | elég van az idén, kékell a lomb. | A mandulának keskeny tokja nyilva. (Babits Mihály) || a. Ez a termés érett állapotban, zöld burka nélkül. Feltöri a mandulát.
2. Ennek a csonthéjon belüli, édeskés v. keserű, olajtartalmú magja. Pirított, sós mandula; mandulát tesz a süteménybe. A hollandus király levelet írt, hogy … királyi fényben tartsák a „kis fenségest”, mandulával etessék, patyolatba járassák. (Mikszáth Kálmán)
3. Mandulafa. Mandulával ültetik be az egész domboldalt. Virágzanak már a mandulák. A mandula | habzik, mint a szökőkút, | ejtve szirmai záporát. (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): mandulaerdő; mandulafenyő; mandulaízű; mandulametszésű; mandulaolaj; mandulapogácsa; mandulatorta; mandulatörés; mandulatörő; mandulavágó; mandulavirág.
mandulás; mandulázik.
