ottan
ottan határozószó, mutató (népies, régies)
Ott (főleg 1, 3–6, 8–9, 10–11, 13–14). Itten Melindám, ottan a hazám. (Katona József) Letöré derekát a hű bolgárnak: az ottan Összerogyott ura testével. (Vörösmarty Mihály) Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelki állapotban? (Petőfi Sándor) Szántanék én is nyomodba, | a szikre figyelnék, hogy ottan | a vasat még mélyebbre nyomjam. (József Attila)
