simulékony
simulékony [i v. í] melléknév -an, -abb
1. (ritka) Olyan, ami könnyen, jól simul, tapad vmihez. Simulékony selyemruha. A finoman kikészített bőrök puhák és simulékonyak. || a. (irodalmi nyelvben) Hajlékony. Átölelte karjaival az odaliszk karcsú, simulékony derekét. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Alkalmazkodni tudó környezetének szokásaiba könnyen, hamar beilleszkedő. Simulékony modor, természet. Simulékony természetemnél fogva tudtam a néptömeg közé vegyülni. (Kemény Zsigmond) Kicsi termete és simulékony modora miatt… csak afféle pótemberszámba vették. (Herczeg Ferenc)
simulékonyság.
