teremtettét
teremtettét [e-ë-ë v. e-e-ë] indulatszó (népies)
<Névelővel v. jelzővel is, néhány állandósult szókapcsolatban, felkiáltó mondatokban, rendsz. enyhe, tréfás káromkodás hangulatát keltve:> Teremtettét! v. a teremtettét (-nak, -nek v. neki)! Mennydörgős teremtettét! A hétszáz teremtettét! A mennykő teremtettét!
1. <Nagy testi fájdalom, bosszúság, harag kifejezésére.> Teremtettét, de hideg van idebenn, még a farkas is megordítaná! (Vas Gereben) A hétszáz teremtettét! Mit ütögeti a hátamat! (Jókai Mór) Teremtettét! meg ne üssön! (Lévay József–Molière-fordítás) || a. <Színlelet harag kifejezésében.> Tessék megbocsátani, hogy lekendeztem [= kendnek szólítottam]… – A teremtettét kendnek, és is lekendeztem kendet. (Móricz Zsigmond)
2. <Korholás, rosszallás kifejezésében.> Na,… miért nem mégysz már… nincsen dolgod? mit álldogálsz itt? Teremtettét, mikor én ilyen fiatal voltam, mint te, tizet fordultam addig, míg te egyet! (Vas Gereben)
