továbbáll
továbbáll [b-á] tárgyatlan ige (tréfás, gyak. kissé gúnyos)
Továbbáll (egy házzal): titokban (hirtelen) elmegy; megszökik. Mikor már szorult nyaka körül a hurok, egyszerűen továbbállt. Ha egy valamire való ifjat láttak. elrabolták azt, és vele továbbálltak. (Arany János) || a. (régies) Bejelentés nélkül elköltözik. A telepedőnek szabadságában állott… továbbállani, még mielőtt a házépítéshez az első kapavágást tette volna. (Táncsics Mihály)
Vö: tovább; áll (II). továbbállás; továbbálló.
