theologiai doktor, munkácsi görög szert. kath. püspök, F. Bazil gör. kath. lelkész és Hadzsega Terézia fia, szül. 1836. aug. 26. Horlyón Ungmegyében; a gymnasiumot Munkácson, Ungvárt, Kassán és Szatmáron végezte. Popovics Bazil püspök, ki közeli rokona volt, 1855-ben fölvette őt a munkácsi egyházmegye papnövendékei közé, mire a hittudományok hallgatására Bécsbe a sz. Borbáláról nevezett gör. kath. központi papnevelőbe ment, hol a négy évi tanfolyam bevégezése után még egy évet töltött, a mikor az alap- és ágazatos hittanból doktori szigorlatot is tett. 1861. szept. 26. áldozó pappá szenteltetett föl és az ungvári theologiai lyceumban theologiai tanár lett s tantárgyát ékes latin nyelven adta elő. 1863. és a következő években beutazta Ausztriát, Bajorországot és Svájczot, 1867-ben Franczia- és Angolországot, különösen a papnevelőintézeteket és internátusokat tanulmányozta. 1866-ban szentszéki ülnökké, 1871-ben cz. kanonokká, 1875-ben a papárvaleány nevelő- és tanintézet igazgatójává, 1876 elején a papnevelő intézet rektorává és ugyanazon évben valóságos kanonokká, 1879-ben becsületvölgyi cz. apáttá, 1883-ben lyceumi prodirectorrá s 1886-ban nagypréposttá neveztetett ki. 1883-ban a theologiai lyceumnak kötelező tantárgyai közé fölvétette az Aquinói sz. Tamás bölcseletét is; az egyházi irodalmi iskola fölvirágzott alatta, az ének- és a zeneegylet pedig ő benne, a ki a zenének oly nagy művelője, lelkes és áldozatkész védnökre talált. Az 1882-ben tartott egyházmegyei synoduson mint a tanügyi osztály előadója működött. Midőn a nagybereznai kerület 1887-ben országgyűlési képviselővé választotta meg, rectori állásától megvált. Ettől fogva nagyobbrészt Budapesten időzött és az ország közügyeivel foglalkozott; azért Ungvárra, sőt Rómába is eljárt, hol a magyar zarándokoknak beszédet is tartott. Mint országgyűlési képviselő a tanügyi bizottság elnöke volt. 1891. május 25. a király munkácsi püspökké nevezte ki.