A Világ
A Világ
Mig a Hitel harmadik kiadásában folytatta hódításait, részesűlve itt-ott a nyilvános megégettetés, vagy legalább hangos kárhoztatás kitüntetésében, szerzője, bár egyúttal a Dunahajózás gondjaival is elfoglalva, szorgalmasan irogatott a Stádiumon, melynek a Hitelben vázolt pontozatok bővebb kifejtését kelle magába fogadnia. Közbejött azonban egy támadás, volt legmelegebb tisztelőjétől, az öreg gróf Dessewffy Józseftől, a híressé vált Taglalat, mely Széchenyi könyvét és elveit, minden kiválóságuk elismerése mellett is a kritika éles bárdjával tagolta szét. Sürgős felelet látszott szükségesnek. Ezt adja meg a Világ, mely a támadóhoz intézett nyíltlevél alakjában, különben Jóakaróimhoz címezve, a legkíméletlenebb és később megbánt személyességekkel teljes vitairatok egyike. Nyilván egy egész osztályt, az előitéletekhez tapadó ósdiakét, látja háta megett, kiknek szemökbe kell mondani a keserű igazságokat, beláttatni velök rögtönzött hibáikat, s a régi rendszernek minden irányban tarthatatlanságát. Többi elleneseivel, pl. Orosz Józseffel és Ponori Thewrewkkel sokkal gyengébben bánt el; azokat nem vette komolyan. Csak Kossuth irányában lépett fel nagyobb keserűséggel: de ez már tragikumához tartozik. A Világra, e nevénél fogva szójátékokra oly igen alkalmas címre, mondá egy ízben Deák, hogy az, mint sötétben gyujtott gyertya, némely szemnek alkalmatlan volt ugyan, de utóbb jótékony világosságot terjesztett mindenfelé. Támadó részében, a jövőnek tán sejtelmétől ihletve, kikel az olyan politikusok ellen, kik mások vezérletére vállalkoznak arra való hivatás és képzettség nélkül. »Kisebb nemzetek – úgymnod – fentartották önállásukat, és mi? … Kezet fogva, vállat vetve Hunniát a hatalmasb nemzetek sorába emelhetjük«. A vastag kötetté nőtt polemiában már előtérbe állítja híres elméletét az Ész és Szívről, t. i. e két tényezőnek politikában különválasztásáról, mely utóbb annyi félreértésekre s megtámadásokra adott alkalmat. »Az álom, úgymond, egy nagy és dicső nemzethez tartoznom, szívem legtitkosabb húrjait édes harmóniába ringatja.« Eltiporni többé senki sem akar, s ha akarna, sem tiporhatna el.« »Most van idő, csodákat mívelni, most vagy soha!« stb.
Gróf Dessewffy József.
