Adó és két garas
Adó és két garas
Könyv alakban is megjelent az Adó és két garas című harmincegy számból álló hosszú cikksorozat (1843–44.), mely egy országos alapnak nagymérvű kölcsön útján létrehozását s a gyümölcsöző beruházások részletes terveit foglalja magában, s bár eredménye nem volt, a messzelátó államférfiú alkotó szellemének maradandó emlékét képezi. Két buzdító Felhívással kísérte azt az ország »kiváltságos lakosaihoz«, s minden követ megmozdított, hogy őket, saját hasznok érdekében, rábeszélje. Hozzá kell tennünk, hogy őket, saját hasznok érdekében, rábeszélje. Hozzá kell tennünk, hogy Kossuth maga s az országos ellenzék azon része, melylyel már nyilt meghasonlásban élt, hazafias készséggel támogatták, s nem rajtok múlt, hogy abba maradt. Ha végig jártatjuk szemeinket a többi hirlapi cikkeknek csak címein is, látni fogjuk, hogy e téren is nem a szó, hanem a tett emberével van dolgunk, kinek munkásságát mi sem szakítja félbe, erejét mi sem lankasztja el, még ha nagy célok elérésére végett ellenfeleivel kell is kezet fognia, sőt a túlsúlyra vergődötteknek, teljes önmegtagadással, magát alárendelnie. Hosszas pauza után, utolsó felszólalását, hattyúdalát képezi a Mi lesz belőlünk Magvarokból feliratú szép cikk, az 1848. év mozgalmas napjaiban.
De vissza kell térnünk Széchenyi államférfiúi és írói pályájának nevezetes forduló pontjához.
