Dunahajózás
Dunahajózás
Nehány szó a Dunahajózás körül cikkében védekezik, hogy ő nem követelte magának sem a kezdemény, sem a gőzerő feltalálása dicsőségét (miként élces ellenei ráfogták!), mert ő, Puthon, Benvenutio stb. derék emberek után csak konvertitája volt ez ügynek; de aztán annál buzgóbb apostola lett. Nemcsak hazai közönségünknek s a kormánynak, hanem egyúttal a külföldnek is, uralkodóknak, pénzembereknek, érdeklődését folyvást ébren tudta tartani. Lépésről-lépésre kisérhetjük fejlődését a vállalatnak, egy-egy új hajó megszületését, első útjait, akadályait, azt a nagy örömet, hogy egyszer már »előzni« is kezdünk, még pedig az angolokat! (Smyrna–Konstancinápoly közt.) Mig buzgó és döntő részt vesz a Társaság közgyűlésein hazafiságból, de egyúttal gyakorlati szempontból is, ajánlja az igazgatóságnak Bécsből Pestre, mint központra áthelyezését. Gondoskodik hajógyárról, kikötőről, rakpartról, kőszénről, munkásokról, bámulatos szakértést fejtve ki a legapróbb részletekig. Nem érhette meg, hogy a vállalat jubiláris (50-dik) évében 190 gőzössel, 750 egyébb járművel három és egy negyed millió utassal s harminc millió mázsa szállítmánynyal dicsekedhettünk.
