1847–48.
1847–48.
De ugyanekkor Eötvös a hirlapírás terén is tovább küzd eszméiért. Az új országgyűlés a küszöbön; tisztázni kellett azokat. A Pesti Hírlap 1847-iki folyamatában egy cikksorozatot kezd, Teendőink címmel, melyben a már előbb felállított elvet részletezi s annak miként alkalmazását fejti ki. Beviszi a kérdést Pestmegye gyűléstermébe s ott Kossuthtal szemben győzelmet arat, a mennyiben a megye utasításul adja követeinek a kormányfelelősség sürgetését. Egy pillanatra arra gondol, hogy ő is, mint Széchenyi tevé, beválasztatja magát az alsóházba: de Békésmegyében, a hol birtokos vala, a helyi érdekek nem igen látszottak kedvezni megválasztatásának. »Túlzó szabadelvűnek tartották – mondja Csengery – a hol egy évvel később Tancsicsot választották meg.«
A váratlan események most rohamosan következtek egymásra. A párizsi februári forradalom egész Európát izgalomba hozta; a nehéz kérdések megoldásával kínosan vesződő pozsonyi országgyűlésen Kossuth felismeri az idők jelét; egy, az országgyűlés elé kerűlt másodrendű ügy alkalmából szót kér s március harmadikán megtartja híres nagy beszédét, melyben a felelős magyar minisztérium azonnali megalkotását sürgeti, mint minden reformok alapföltételét s lényeges biztosítékát. Eötvös az események ezen fordulatára azonnal Pozsonyba sietett. »Megyek tüstént Pozsonyba – mondá tréfásan barátainak – hogy mint miniszter térjek vissza«. (Csengery.) A tréfa komolyra vált, s a néhány héttel később kinevezett első felelős magyar minisztériumban a vallás- és közoktatásügyi tárca Eötvösre bizatott.
