Kemény korrajzai
Kemény korrajzai
Szalay a harmincas években Jósika egyik történeti regényét bírálván, megjegyezte, hogy szeretett volna Erdély akkori gazdag vallásos életéből és zivataraiból néhány vonást látni benne, a mű csak nyert volna általok. A minek Jósikában kevés nyoma van, mindazt Keményben gazdagon feltalálhatni. A XVI. és XVII. századbeli köz- és magánélet előttünk áll. Izabella királyné, Báthori Zsigmond, I. Rákóczi György udvara és államférfiai, a bomladozó Magyarország kettészakadása, katholicizmus és protestantizmus küzdelme, a bécsi és sztambuli cselszövények, az elnyomott szekták rajongása, a hit és tudás rontó és építő vegyületben, az arisztokracia és papság, a polgárság és nép, az idegen kalandorok és renegátok mily élénken és hű vonásokkal emelkednek ki! Kemény keveset ad a külsőségre, melyre a történeti regényírók rendesen oly nagy súlyt fektetnek; de annál többet a belsőre, a lényegre. Nem írja le körülményesen az épületet, bútor- és ruházatot, de annál nagyobb gonddal eleveníti meg a kort mozgató eszméket és szenvedélyeket. Beleéli magát a múltba s együtt érez személyeivel. Összeolvasztja a művészeti célt és a történeti igazságot, az egyénekben rajzolva a kor eszméit, szenvedéseit. E módban rejlik a valódi történeti regény titka, mert az egyének iránt fejlődő költői érdek közelebb hozza a kort is szívünk- és értelmünkhöz egyaránt. Ebben Kemény mester s gyakran a legélesb világot veti egy egész korszak szellemére, vallásos és politikai irányára.
