I. Pikáns előzmények
I. Pikáns előzmények
A magyar királyi rendőrség két dolgot gyűlöl: az újságokat és a muzsikát.
Két dologban erélyes: a koldusok és a szegény leányok (ad captam: szegény legények) üldözésében. Mert itt biztos sikerrel léphet fel.
Minden gyanús foglalkozású női teremtés fejére hat forint van kitűzve. Ha a rendőrnek nincs pénze, nem kell hamis bankót csinálnia, hanem csak egy hamis hölgyecskét találni.
Ilyennek tűnt fel az Üllői úton lakó Velszka Klára (21 éves, sugártermetű lengyel leány).
A sarki rendőrnek felötlött a szépsége. Kutatott-fürkészett utána, de nem bírt róla kisütni semmi rosszat. Pedig szemrevaló leány, foglalkozása sincs, lehetetlen, hogy bele ne botoljanak az emberek, s ő meg ne botoljék azokkal.
Azért használjuk a többest, mert a rendőrségnek semmi kifogása, ha a botlás szingulárisban van. Különösen a férfiaknak nem szabad plurálisban lenniök.
Ezen meggyőződéstől vezéreltetve, a sarki rendőr rettentő unalmában nem találván nagyobb eseményeket (morte saison van a csirkefogók közt), de hogy egyszersmind bebizonyítsa, hogy éles szemeit semmi sem kerüli el, jelentést tett a gyanús Velszka Kláráról.
A jelentés kedvezően fogadtatván illetékes helyen, és minthogy már semmi más kisütni való titok nincs a világegyetemben, hogy ez is kiderüljön, egy titkos rendőr küldetett ki az ügy kiszimatolására.
A detektív úr, francia elődjeinek mintájára, az agent provocateur-ség kulcsával akarta kisütni a dolog mibenlétét, s gavallérosan felöltözve, mint udvarló lépett fel.
Egy-két nyájas szó elég volt – hősünk győzött.
Megtette jelentését.
S a hölgyecske, mint annyi más, kiutasíttatott a fővárosból.
