A FEHÉR KAKASUNK • 1884 (35. kötet)
A FEHÉR KAKASUNK •
1884
(35. kötet)
1884
(35. kötet)
Gyönyörű veres taréja volt, s úgy fel tudta borzolni a tollait, ha haragudott, hogy a többi kakasok és tyúkok ijedten futottak szerte a lócák és ólak alá, a kocsiszínbe vagy a juhakolba.
Tisztán emlékszem a »Pepi« kakasra, talán azért, mert édesanyámnak kedvence volt vagy azért, mert egyik vakító fehér tollára, mely hátul kunkorodott fel sarló alakban, fel volt írva kalligrafice: »Éljen Kossuth Lajos!«
…Nem volt ez már akkor felírva sehol egyebütt.
S a bolond kakas ott járt-kelt bátran ezzel a veszedelmes tollával a zsandárok közt.
Egy gézengúz rokonunknak támadt az a ravasz ötlete, felrajzolta a kakas tollára azt, ami a zászlóról lemaradt, hogy – azt mondja – így el nem lopják anyámtól, és agyon nem ütik a palóc asszonyok.
Aminthogy igaz is volt…
Az embert megölte volna az a toll, ha viseli, a kakasnak ellenben immunitásul szolgált.
