11. EGY RÁNK ILLŐ MESE
11. EGY RÁNK ILLŐ MESE
Az egyszeri ember elment Besztercebányára, és látta, hogy verik az ezüst pénzt. Elment Körmöcbányára is, és látta, hogy verik az aranyat. De sem az ezüst-, sem az aranypénzverdében nagy lármát nem hallott. Midőn azonban az ózdi vasgyárba lépett, szavát sem hallotta a véghetetlen zajtól. Megszólítá a vasat:
– Hogy van az, hogy te oly éktelen lármát ütsz, míg az ezüst és arany, kik épp annyit szenvednek, mint te, csendesen tűrik sorsukat?
– Az csak onnan van – válaszol a vas –, hogy az aranyat s ezüstöt idegen érc veri, de engem a magam fajtájából csinált kalapács nyomorgat, s ez – kétszeresen fáj!
Hogy mi ebből a meséből a tanulság, nem mondjuk meg, de minden magyar ember könnyen kitalálhatja.
