Ady Endre: A rémnek hangja
Ady Endre: A rémnek hangja
Bús gőzösök nyínak s kutyáim
Üvöltnek: ez az éjjel rendje,
Sokasodott hadak és vadak
Hozzák őket gerjedelembe,
Mert a hadak megsokasodtak,
Mert a vadak elsokasodtak.
Üvöltnek: ez az éjjel rendje,
Sokasodott hadak és vadak
Hozzák őket gerjedelembe,
Mert a hadak megsokasodtak,
Mert a vadak elsokasodtak.
Ritkított, vén erdők jajjongnak,
Mindörökre hantolt emlékek
Cincognak föl megsüketítőn
S száz kába, rossz szava az éjnek,
Mert az éjnek megnőtt a hangja,
Mert a Rémnek ezer a hangja.
Mindörökre hantolt emlékek
Cincognak föl megsüketítőn
S száz kába, rossz szava az éjnek,
Mert az éjnek megnőtt a hangja,
Mert a Rémnek ezer a hangja.
Óh, éjszakák, kutyák és élet,
Hadak, vadak és mai sorsunk.
Akkor voltunk mi derekak,
Mikor még így együtt nem voltunk.
De végig-vágott a világon
Valaki, nagyon, a világon.
Hadak, vadak és mai sorsunk.
Akkor voltunk mi derekak,
Mikor még így együtt nem voltunk.
De végig-vágott a világon
Valaki, nagyon, a világon.
Minden Külön, össze-zsibolygott
S mégis mindenek szét-szakadtak
Gőzösök, kutyák, hadak, vadak:
De erdők, éjek megmaradtak,
Nagy riadások megmaradtak,
S a kisértetek megmaradtak.
S mégis mindenek szét-szakadtak
Gőzösök, kutyák, hadak, vadak:
De erdők, éjek megmaradtak,
Nagy riadások megmaradtak,
S a kisértetek megmaradtak.
