Balázs Béla: A szavak sírnak
Fátyolosarcú, bús rabszolganők.
Mi hirnökök vagyunk csak és nehéz
Jelenteni mely küldött nem jelenhetőt
S a mondhatatlant mondjuk, nem magunkat.
Mert orcánk többé nem hozzánk hasonlít
És szemünkből, jaj, már nem mi tekintünk.
Szép vérünk festi fényes-láthatóvá
S mi halványodva roskadunk elébed
Csak hasonlítunk, magunk nem vagyunk
S ha megértettél bennünket, megölsz.