Nagy Zoltán: A kéz
Nagy Zoltán: A kéz
A kéz, a kéz mely símogat
Legyen fehér, puha és érett,
Vendég ki ritkán látogat,
S hamar mondja, hogy isten véled.
Legyen fehér, puha és érett,
Vendég ki ritkán látogat,
S hamar mondja, hogy isten véled.
Sétáló hölgy, ki andalog
Sötét mezőn, nem tudva merre
S könnyen lép mint az angyalok
Tó tükörén, habot se verve.
Sötét mezőn, nem tudva merre
S könnyen lép mint az angyalok
Tó tükörén, habot se verve.
Ki néha táncol s únva ezt,
Már meg-megáll, álomba réved
S dobogó szívvel futni kezd
Ha sűrű rengetegbe téved.
Már meg-megáll, álomba réved
S dobogó szívvel futni kezd
Ha sűrű rengetegbe téved.
Csuklón hajlása: áhitat!
Fénye, mint holdé nyári este!
Ostya, mit csókkal szád itat
S hiszed, hogy ez az Urnak teste!
Fénye, mint holdé nyári este!
Ostya, mit csókkal szád itat
S hiszed, hogy ez az Urnak teste!
A kéz, a kéz mely símogat
Legyen Tiéd, Tiéd csak mindig!
Öt ujja tudjon táncokat,
Mik szívem áhitatra intik.
Legyen Tiéd, Tiéd csak mindig!
Öt ujja tudjon táncokat,
Mik szívem áhitatra intik.
Öt ujj, öt karcsu jaguár,
Ugrásra kész a dzsungel éjén,
Színük mint havas január
Hajam sötét bozótja mélyén.
Ugrásra kész a dzsungel éjén,
Színük mint havas január
Hajam sötét bozótja mélyén.
Kezed remegjen, drága nő,
Mikor sötét hajamba mélyed
S kisujjadon egy drágakő
Ragyogjon, mint a szenvedélyed!
Mikor sötét hajamba mélyed
S kisujjadon egy drágakő
Ragyogjon, mint a szenvedélyed!
