Szép Ernő: ÉJFÉL
Lenn a hídon elmegyek,
Gyufaszálat ég alatt.
Mint az emlék nesztelen.
Vagy a túlsó oldalon?
Ki a fellegekbe volt.
S mintha hátra szállana.
Hol vagyok én? Ki vagyok?
Vár valaki, odaállt.
Megszaladok sebesen.
Az aki én, az van ott.
Én várok ott csöndesen.
Megsiratom magamat.