LACZKÓ GÉZA: HA JÖN AZ ESTE...
A szent csönd puha vizével,
Markom szelíd merítő edénye
Szememre, számra, homlokomra
Locsolja halkan.
Bosszú és bánat, remény és küzdés,
S a hűs csönd szentelt vizével
Csobogva halkan, mint aki fél,
Locsolom arcom.
Az út sok botlató kövét,
A messze szajha délibábot,
A makacs koldust: a Gondot,
Életet, embert.
Az embert, mert pénzen veszik,
A pénzt, mert istenünk,
Az Istent, mert tömjéne pénz,
Penészes arany.
Szemünkre, szánkra, homlokunkra
Markunk szelíd edényeivel
A szent csönd puha vizét
Locsoljuk halkan.