Walter de la Mare: Arábia
nyargalnak a hercegek
zöld völgyben, sűrü bozót közt
hol a hold emléke rezeg.
Olyan árny van hogy a plánták
dél-ittas egek alatt
verik virágaikkal
a fantom csillagokat.
lelkemnek a hajnalok
köd-álmaiban, ha folyói
habja fülembe zubog,
mig zöld füvére a partnak
mély-selymü, sötéthaju
zenészei bánata csurran
a tünődő csönd alúl.
s különös hangszerei;
árny-álma a földnek minden
szépségét visszaveri.
S hideg szemek űznek engem,
szótlan szavak jege hűt:
«Ezt megzavarta messze Arábia -
az jár az eszében mindenütt.»