3.
3.
Az ember forradalmát énekelném,
végigkisérve harcán, győzedelmén
s nem érdekelne semmi, semmi más!
Vagy gúnnyal átkozódni gazdagokra,
ha fegyver nincs, hát szóval ostorozva,
mint fiatal, de bősz Jerémiás!
végigkisérve harcán, győzedelmén
s nem érdekelne semmi, semmi más!
Vagy gúnnyal átkozódni gazdagokra,
ha fegyver nincs, hát szóval ostorozva,
mint fiatal, de bősz Jerémiás!
De mikor támad az igazság ujra?
És nincs erőm szitokra már, se gúnyra,
mert gyönge vagyok s egyre gyöngülő.
Így mi marad hát nékem? Lassan élve
figyelni már a nyárra, őszre, télre,
egyforma, mégis mindig új idő!
És nincs erőm szitokra már, se gúnyra,
mert gyönge vagyok s egyre gyöngülő.
Így mi marad hát nékem? Lassan élve
figyelni már a nyárra, őszre, télre,
egyforma, mégis mindig új idő!
Most hát a felhők játékára nézek,
tán oszlanak a gondok és remények,
köröttem minden süllyed, változó.
Ó örök játék, örök változások,
a sötétben is mindig messzebb látok
derűs közönnyel hömpölygő folyó!
tán oszlanak a gondok és remények,
köröttem minden süllyed, változó.
Ó örök játék, örök változások,
a sötétben is mindig messzebb látok
derűs közönnyel hömpölygő folyó!
