DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hát nem könnyű! Nem könnyű kommentálni, nem könnyű válaszolni, nem könnyű észrevételeket tenni, és némelykor nem könnyű türtőztetni sem magát az embernek - pedig én erre mindig igyekeztem.
Most nem arról akarok szólni, hogy eme kedvező pénzügyi jelenséghez, amiről a miniszterelnök úr számot adott, egy kicsit túlzottan nagy lélegzetet vett, az az érzésem - márpedig a kedvező jelenség és a diadalmenet között általában illik különbséget tenni -, hanem arról, ami a közbiztonsággal kapcsolatban elhangzott.
Valóban, nem akarom ismételni az előttem szólókat, mindez 1998 februárjában hangzott el, egy olyan tragikus, szomorú, elkeserítő gyilkosság kapcsán, amely a közelbe csapott, valahol valakiknek közelébe csapott. Kár, hogy most hangzott el! Évek óta folyik már ez a polémia.
Amiről a miniszterelnök úr itt számot adott, hogy miféle bizottság meg újabb koordinációs rendszer születik... - szeretném felhívni a figyelmét a szakirodalomnak arra az ironikus megjegyzésére, hogy a kormányzat politikai impotenciájának biztos jele a bizottság-létrehozási kényszer. (Derültség, taps az ellenzék soraiból.)
(15.50)
Ha jól értem, nem kevesebbet mondott miniszterelnök úr, mint belügyminisztériumi gyámságot. (Dr. Torgyán József: Így is ki lehet fejezni.) Mindazt, ami elhangzott bizonyos koncentrálási folyamatban - érthetetlen számomra -, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetője szó nélkül tudomásul vette, elment mellette. Itt egy kormányszerkezet-változtatásról van szó, tisztelt Ház, egy alapos kormányszerkezet-béli változtatásról, sőt, funkciók áthelyezéséről. Szükség van erre? Felmerült itt az az ominózus mondat, hogy nincs közbiztonság 1998 februárjában. Valóban, a messziről jött ember módján csodálkozott rá ezzel a mondattal a miniszterelnök úr a hazai valóságra, és ez nyilván joggal válthat ki egy olyanfajta meghökkenést, mintha az események rózsaszínre festése elfedte volna eddig nemcsak a közbiztonság terén, hanem az ország egyéb állapotaiban jelentkező negatív jelenségek képét a kormányzat felelős vezetői előtt.
Mégis úgy hiszem, hogy segíteni kell a belügyminiszter urat, bár nem tudom egészen pontosan, mit fog egy héten belül katonásan jelenteni miniszterelnök úr felszólítására (Dr. Torgyán József: Amit eddig! - Derültség az ellenzék soraiban.), ugyanis rövidnek tűnik az idő. Tekintettel arra, hogy itt segíteni kell, mert valóban közös ügyről van szó, mindenekelőtt azt javaslom a belügyminiszter úrnak, hogy ebben a jelentésben többről szóljon, mint a határbiztonság, és kérjen nagyon határozottan 15 milliárd forintot. Kérjen nagyon határozottan, és nagyon örülök, hogy a televízióban hallhattam, körülbelül egyetértünk ebben a számadatban, hogy a helyzet némileg javuljon.
De mennyi ez a számadat, tisztelt Ház? Nézzünk egy-két költségvetési adatot! 1994-ben 72 milliárd forint a közbiztonság, tűz- és katasztrófaelhárítás címén a költségvetési kiadás, majd az 1998. évi terv kereken 97 milliárdról szól. A 215 százalékos inflációt figyelembe véve, pénzügyminiszter úr, ez körülbelül 63 százaléknak felel meg valóságos és reálértékben, amit ez a sor kapott a költségvetésben. Majd utána megmutatom, kiszámítottam... Azt elhisszük, ugye, hogy 215 százalék az inflációs ráta? (Dr. Pusztai Erzsébet: Négy év alatt!) El kellene hinni, négy év alatt! (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Még több!) Egyébként is a múlt héten miniszterelnök úr dinamikusan fejlődő gazdaságról beszélt, úgy hiszem, a forrásképzés ebből a szempontból - már ami a 15 milliárd forintot illeti - nem lehet kétséges.
Szabad legyen egy másik javaslatot is tennem, mondjuk, például a Nemzetbiztonsági Hivataltól a terrorelhárítást át kellene csoportosítani a rendőrséghez. Sokat jelentene, elég sok nyugtalanító jelenség van nemzetbiztonsági körökben. A rendőrség ezt a funkciót - úgy tűnik - kedvezőbben tudná ellátni. Aztán az idegenrendészet terén szigorítani kell-e? Igen, a törvény lehetővé teszi, szigorítani kell! De valaki cáfolja meg a vízumot! Cáfolja meg, mert rettegéssel tölti el a határon túli magyarokat, és nyugtalanságot kelt az önök által nagyon sokat emlegetett jószomszédsági viszonyban. Felelőtlenül nem lehet ezzel a szóval játszani! Mindnyájan tudjuk egyébként, hogy úgysem kerül bevezetésre. Most úgy igazítani a dolgot, hogy majd csak megvizsgáljuk, hogy lehet-e - külügyminiszter úr jól tudja, hogy nem lehet. Persze, hogy nem lehet bevezetni; jó volna mellőzni az ilyen természetű és megfontoltnak nem nevezhető rögtönzéseket.
Belügyminiszter Úr! Azt is javaslom, hogy szerepeljen ebben az egyhetes jelentésben, hogy a büntetőeljárási törvény általános vitáját fel kell függeszteni. Úgyis tudjuk, hogy nem vezethető be 1999-ben; aki azt mondja, az minden szakvéleménnyel szemben áll. Legyen némi önmérséklet! Legfeljebb 2000-ben lehet bevezetni, és addig van idő megvitatni. Azt is tisztelettel javaslom, hogy ugyanakkor terjesszenek be törvényjavaslatot. Hasonlóan más országokhoz, ahol rendkívüli események rendkívüli törvényi felhatalmazást igényelnek meghatározott bűncselekménycsoport esetében - őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás, soron kívüli tárgyalás -, igényeljenek; van erre mód bizonyos műfajokban, mondjuk, kábítószerben, ha gyerekeink ennyire veszélyeztetve vannak. Úgy hiszem, hogy ezzel a módszerrel többet lehetne elérni, mint mással.
Szabad legyen felhívni még a figyelmet arra, hogy nem tesz jót a rendőrség fegyelmének, teljesítőképességének, ha egy rendőrtiszt azt mondja nekem: "Kunczénak kell sorakozni, de Hornhoz kell igazodni." Egy hierarchizált szervezet nem bírja el azt a kettősséget, amit miniszterelnök úr most még erősíteni akar. Érthetetlen számomra, hogy mennyire nem a lényeget látja a kormány. Érthetetlen számomra, hogy nem merült fel már korábban, hogy ez a kettősség - hogy éppen kit hívnak meg a rendőrök: a miniszterelnököt vagy a belügyminisztert - milyen reakciókat vált ki az egyébként fegyelemhez szokott és szoktatott hierarchizált rendőri szervezetben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Befejezésül: ennyire futotta. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)
