CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Napirend előtt is ezzel a kérdéssel akartam foglalkozni, így most válaszképpen mondom el napirend előtti felszólalásomat, és utána már nem kérek szót.
Egyetértve azzal, ami eddig elhangzott, és megelégedéssel nyugtázva azt, hogy egyelőre az itthoni magyarok hősies helytállással megúszták ezt az árvizet, el kell mondanom, hogy a kérdés ezzel sajnos nincsen megoldva; mert a Tisza másik oldalán, Ukrajnában és Romániában sokkal több emberéletet követelt az ár, mint amennyi a híradásokból kitetszik; és ha ott nem tört volna át, talán itt tör át. Ez azt is jelenti, hogy nekünk a védekezés megszervezésében nemcsak arra kell gondolnunk, hogy a hazai gátak vonalát és magasságát megemeljük, hanem arra kell gondolnunk, hogy ez az ár - mint a többi is már néhány év óta - hazánk területén kívül, de a mi vízgyűjtő területünkön alakult ki; és ha a védekezést ott nemzetközi összefogással nem szervezzük meg, akkor emelhetjük akármilyen magasra a gátakat, nem ússzuk meg.
Miről van szó? Arról van szó, hogy a Keleti-Kárpátokban, a Keleti-Beszkidekben és a Máramarosi-havasokban, ahol a Tisza és mellékfolyói erednek, mértéktelen erdőirtás folyik. A hegyekről, a hegyoldalakról, ahogy leesik, úgy zúdul le az ár, és nincs, ami feltartóztassa. Ha ezt a kérdést az említett államokkal karöltve nem orvosoljuk, ha a természet egyensúlyát nem állítjuk vissza, akkor ezek az árvizek akár évente többször is megismétlődnek, mert a Tisza ilyen: nem képes elvezetni azt a vizet, ami ilyen gyorsan érkezik.
Most is ez történt. Kétségtelenül hatalmas esőzések voltak, azonban ekkora árvíz ezekből ebben az évszakban nem keletkezhetett volna, ha a víz lefolyásának, összegyűlésének az erdők és a természet útját állja, vagy ha ez szabályozódik, ha a természet által van szabályozva.
Ezért tehát arra kérem a kormányt, hogy mindazon helyes intézkedések mellett, amelyeket most a miniszterelnök úr bejelentett, kezdjen sürgősen tárgyalásokba az említett szomszédos államokkal, amelyekkel alapszerződés köt össze bennünket, hogy ezt a természeti katasztrófát ott, a keletkezési helyén - közös erővel is akár - előzzük meg, mert másképpen nem lehet. Csillagászati magasságokba kell emelni a gátakat, és még az sem fog védelmet nyújtani, hiszen sokkal nagyobb mennyiségű vizek lerohanására is kell számítani.
Természetesen egyetértünk a segítségnyújtással, magunk is gondoltunk már erre. A MIÉP frakciója félmillió forintot ad össze, és a MIÉP és a Magyar Út többi szervezetével együtt kétmilliós - élelmiszer-, pénz- és egyéb - segélyben részesíti elsősorban a legnagyobb kárt szenvedetteket, magyarokat, akik a történelmi szerencsétlenségünk folytán ezen a vízgyűjtő területen élnek, de nem országunk területén. Nem tudunk különbséget tenni! Arra kérem a kormányt, maga se tegyen különbséget! Köszönöm. (Taps.)
