DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Kuncze Gábor Frakcióvezető Úr! Úgy gondolom, hogy amikor ön azt a címet adta a felszólalásának, hogy döntéseket hoztak, elfeledkezhetett arról, hogy ezt a döntést nem ez a kormány hozta, mint ön azt állította, hanem ezt egy korábbi kormány hozta, olyan kormány hozta, amelynek ön is tagja volt. Én természetesen emberileg megértem önt, hogy nem szívesen emlékszik vissza az ön sikertelen belügyminiszterségének idejére (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.), amikor ezeket a rossz döntéseket hozták. De úgy gondolom, végül is a rossz döntéseket hatályban tartani bűn lenne.
Nem kívánok most a nyugdíj kérdéseiről beszélni (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), mert a nyugdíjasokat illetően úgy gondolom, az idő fogja eldönteni, hogy kinek az állítása felel meg a valóságnak. (Horn Gábor közbeszólása.) Nevezetesen a kormány állítása-e, amely azt mondja, hogy a nyugdíjak reálértékének növekedése fog bekövetkezni, vagy az önök állítása. Úgy gondolom, ha 2002-ben ön már nyugdíjas lesz, igen tisztelt Kuncze Gábor, maga is látni fogja, hogy valóban a nyugdíjak reálértéke mennyit emelkedett addig. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)
Ami most már az egyéb felvetett kérdéseket illeti, nevezetesen a Nemzeti, a metró, az ítélőtáblák kérdéseit, hogy konkrétan szóljak ezekről, úgy gondolom, az a tény, hogy a kommunista kormány egykor felrobbantatta a Nemzeti Színházat, ez volt a döntés, amelynek következtében új Nemzeti Színházat kellett építeni. Hogy az új Nemzeti Színház hová épüljön, már eldöntött kérdés, hiszen az önök főpolgármestere is belátta időközben, hogy milyen téves álláspontot foglalt el eddig, és most már hozzájárul ahhoz, hogy az Erzsébet téren egy zöldterület legyen a város szívében, levegő legyen, és a Nemzeti Színház megfelelő helyre kerüljön. (Derültség és felzúdulás az ellenzéki padsorokban. - Közbeszólások: Hol élsz?!) De legyen szabad megemlítenem, hogy ha önöknek valóban fájt volna a Nemzeti Színház ügye, akkor talán a jogelődjüknek nem kellett volna lerobbantania, önök pedig fölépíthették volna ott a Nemzeti Színházat, ahol akarták. Önök adták a kormányt, önök adták a főpolgármestert, ki akadályozhatta meg önöket abban, hogy fölépítsenek egy Nemzeti Színházat?! (Taps a kormánypártok soraiban. - Horn Gábor Várhegyi Attilára mutatva: És tapsol! Döbbenet! Ilyenek vagytok!) De önök nem Nemzeti Színházat akartak építeni, igen tisztelt Kuncze úr, hanem önök Bős-Nagymaroson egy vízi monstrumot, egy olyan gátat akartak építeni, amelyet viszont sajnálatos módon nem építettek fel a Tisza mentén, ezért kellett rettegnünk. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Úgy gondolom, látnivaló az, hogy azokat a döntéseket, amelyeket önök hoztak, rossz döntéseknek, megalapozatlan döntéseknek kell tekintenünk, és ahelyett kellett megalapozott, jó döntéseket hoznunk.
(16.00)
Én úgy gondolom, az a tény, hogy mi a metrót kifogásoltuk, nem azért történt, mert azt mondanánk, hogy nem lenne szükség metróra. Természetesen szükség lenne metróra! Mi magunk is boldogan utaznánk a negyedik metrószárnyon! (Derültség az SZDSZ padsoraiban.) De legyen szabad megemlítenem, hogy akkor, amikor az ország nagy részének élet-halál kérdése az, hogy felépüljenek-e a gátak, hogy meg tudják fogni a víz áradását, azt hiszem, reális az, hogy a kormány ilyenkor az életet mentse először, és csak utána nézze a kényelmet.
Kérem, ha ön ott lett volna a gátakon azok között, akik végig küzdöttek azért, hogy vajon átszakad-e a gát (Horn Gábor közbeszól.), elviszi-e az életük egész gyümölcsét, vagy veszélyeztet-e Magyarországon is életeket, mint a határ túlsó felén, Kárpátalján, akkor most nem mondaná azt, hogy építsünk metrót. Azt mondaná, hogy építsünk először gátat, és ha felépült a gát, utána építhetünk metrót. (Derültség az SZDSZ padsoraiban.)
Ami pedig a Nemzeti Színházat illeti, én ezennel tisztelettel meghívom önt, igen tisztelt Kuncze Gábor, 2002. március 15-ére, az új Nemzeti Színház megnyitójára, mert mi nem beszélünk erről, hanem mi felépítjük! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) És önöket, akik sajnos erre érdemtelennek mutatkoztak, vendégül fogjuk látni a megnyitón! (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
Köszönöm a türelmüket. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
